Jöjjön egy komolyabb dal is, hogy a nap végére összehozzam a három bejegyzést. A három domb egy vers, amit még valamikor a főiskola utolsó éveiben írtam. A Városligetben sétáltam, és egy padot kerestem, ahova leülhetek, hogy egy barátomnak megírjak egy levelet. Nagyon hosszú leveleket szoktam írni, szóval egy kényelmes padot kellett találnom. És láss csodát, megtaláltam a Ligetnek azt a homokozóját, ahol még homokvárépítős/mászókázós koromban játszottam délutánokat. Körben padok, meg fák, középen mini homokozó (nagyobbra emlékeztem) és annak is a közepén három műkő bucka (ezek anno még hegyek voltak, de ugyebár az eróziós erők dolgoznak). Ide telepedtem le, megírtam a levelet, és aztán megírtam a verset. Azóta sem tudom, hogyan hoztam össze egy bő óra alatt ennyi versszakot. Ez később nagyon ritkán sikerült, általában hosszú órákat dolgozom a szövegeken, de ott ahogy besötétedett, úgy azalatt az egy óra alatt a vers is elkészült.
Aztán, ahogy az már lenni szokott lusta kezdő dalszerzőkkel, egyik nap (jópár évvel később) ihlet hiányában elővettem a verset, és rágyurmáztam ezt az akkordmenetet.
Egy kis akkordozó okosság a végére, vagyis "key take-away messages": Az akkordkör gyakorlatilag végig kisebb variációkkal állandó, de azzal játszottam rajta (ezt én fedeztem fel, büszke is vagyok, talán levédetem, hogy más ne is használhassa), hogy a moll akkordoknak adok egy pofont hetes akkordokkal, és máris ugyanazt a kört folytatom, de már dúr akkordokkal. Emiatt a vers hangulatával az akkordok is hol emelkednek, hogy süllyednek. (Tapsot hallok a háttérből, köszönöm, köszönöm...)
No comments:
Post a Comment