Íme a dalok szövegei. Olvassátok, tanuljátok, mert a koncerteken kikérdezem!
Ez az oldal folyamatosan frissülni fog, párhuzamosan a blog bejegyzéseivel. A dalszövegek ABC sorrendben lesznek, nem a bejegyzések sorrendjében, és az
alábbi linken tudtok navigálni közöttük. Mivel ezen a lapon egyetlen bejegyzésben tudom csak feltölteni az összes szöveget, itt kommentelni nem lehet, arra
maradnak a blog bejegyzései.
A három domb
Altató
Aluljáró
Bögredal
Budapest
Cellában egy versike
Ha azt kéred
Intro
Kedvesem
Képregény
Kifelefaló
Kocsizó
Kocsma udvarán
Marilyn Monroe
Mi lesz
Nekem a szerelem [B. Gábor verse]
Parararamm
Remény
Tavalyi nyár
Tükör
Utazó
Válság Meeting
---------------------------------------------------------------------------------------------------
A három domb
Van a Ligetben egy hely, hol
Három domb áll ki a földből
Körben délceg platánfák, s egy
Padsor, hol egy költő körmöl
Verset ír a három dombról
Homokozó közepében
Mellette egy szerelmes pár
Csókot csókért cserél éppen
Háta mögött öreg néni
Kiskutyáját sétáltatja,
Trolibusz a messzeségben,
Költőnk kabátján egy hangya
Sárga tenger hullámain
Ezer sárga bárka úszik,
Nap süt homokra, levélre,
Majd a házak mögé kúszik
Szerelmes pár hazaindul,
A Liget álomba merül
Félhomályos délutánban
Költőnk lassan elszenderül
Vörös levél fenn a fákon,
Ágak között vörös az ég,
Alattuk, a földre hullva
Őszi szőnyeg vörösen ég
Csak a három domb fehérlik
Homoktenger közepében,
Minden este, évek óta
– itt felejtették már régen
Őszi éjjel a három domb
Elmúlt nyarakról álmodik
Nem zavarja álmát semmi,
Csendes a Liget hajnalig
Fekete karok közt a Hold,
Éjjel fekete az avar
Lement a Nap, alszik a táj
Három dombot szellő takar
Altató
Kis Balázs, te csak aludj, én majd álmodom
Itt fekszem veled én is az ágyadon
Télikabát gombjával köldökömön
A jövődet füledbe dörmögöm
Kis Balázs, te csak aludj, ne várj altatót
Látod aluszik anyuka, bevett két szem nyugtatót
Túlórázott ma is sokat, ez így szokás
Előbb betakart, csak utána jött a filmszakadás
Pár év múlva vár reád az iskola
Sok a leszakadó de pár szerencsés is jár oda
Ott viszel majd egy lányt először a hátsó udvarra ki
Ott tanulsz meg korán kelni és hajtani
Aztán hogyha végeztél az érettségivel
Amit tanultál az évek alatt felejtsd gyorsan el
Csak az számít, a felvételi pontokkal hogy állsz
Ha nincs elég, még mindig lehetsz vadakat terelő juhász
Az egyetemen három év, az semmiség
Még kettő a ráadás, ha rád mosolygott az ég
Érzed azt, még nem vagy felnőtt, s nem vagy már gyerek
Átmulatott éjszakádban a villamos szendereg
Egyszer aztán azon kapod magad egy reggelen
Még egy ilyen önéletrajz a világon nem terem
Meg is lepődsz, miért nem hívnak mire volt a tanulás
Várj sorodra türelmesen, aludj el kis Balázs!
Summertime,
And the livin' is easy
Fish are jumpin'
And the cotton is high
Your daddy's rich
And your mamma's good lookin'
So hush little baby
Don't you cry
Hajnalodik kis Balázs, lassan kelni kell
Irodád zárja kapuit, embereid mennek el
A távolságot, mint üveg golyót megkapod
Rád se néznek, egymásnak kívánnak szép napot
Aluljáró
Kapualj:
Hazám, birodalom
Életem:
Életem odadom
Nyári nap
Nyír ki a nyugalom
Félelem
Párja az unalom
Hajba van
Kenve az ülepem
Bajra vaj
Rokkan a tünetem
Pépesen
Éhes a falatom
Rendesen
Rendül a pofonom
Kedvesem
Bájod a siralom
Szenvedély
Könnyek a padokon.
Fogsorom
Farodba faragom
Gyomrodon
Nyálzik a nyomorom
Részegen
Részedet akarom
Két kezed:
Ökölbe harapom
Képeden
Rongyos a mosolyom
Elmegyek
Vedd meg a kalapom
Bögredal
Kedves közönség, tisztelt menedzserek!
Nézzétek el nekem, hogy most én énekelek
De valamit el kell mondanom, hisz tán nem lesz több alkalom
Hát kérlek, most rám figyeljetek.
Azt mondják a nagyok, hogy tarthatatlanok az állapotok
A konyhában a mosogatóban mostohák nekik a mosatlanok
Én néha reggel elmosogatok, és törölgetek meg el is pakolok
És egyáltalán nem haraguszok, ha mégis rászárad a piszok
Az is igaz, hogy a vécénkben gyakran elfogy a papír
Ha ott ülök és nincsen zsepim, arcom elönti a pír
A kéztörlő meg fura szagával elnyomta a szappan illatát
Bár végül kicserélték, így pótol több hiányt
Az evőeszközök gyakran nyomtalanul eltűnnek
S ha nem hoznék be sajátokat, kanállal enném a sültet
A hűtőszekrényben azt mondják, gyilkol a penész
Még nem halt meg senki, talán nem akkora a vész
Amiért én mégis szomorkodok,
És köszönöm, hogy eddig meghallgattatok
Az annyi csak, hogy volt egy bögrém – sötétkék, és nem rég történt,
Hogy valakinek biztos megtetszett, így a bögre elhagyott
Kérlek, adjátok vissza a bögrém
Adjátok vissza a bögrém
Adjátok vissza a sötétkék bögrém nekem
Kérlek, adjátok vissza a bögrém
Adjátok vissza a bögrém
Adjátok vissza a sötétkék bögrém nekem
Budapest
Egy pókháló megcsiklandozza az államat
Letörlöm és sétálok tovább az ágak alatt
Az utca arany és kék, a lámpafényben
Falnak repül az álmos éji bogár
Repülni kell, amíg nem ébred a város
Lerántja, kit az utcán talál
Kerítés tövében egy fonnyadó gyomot
Alkoholba fojtok – bánatos állapot
Ha egyszer nem hat rám
A részegség szaga
Nem értem majd mitől sárga a hó
És izzad mégis az éjszaka
Minden tócsádon a hold rengő tükörtojás
Minden távoli autód hangja egy vallomás
Félredobom a várost, majd felveszi valaki más
Hajnal előtti csend, egy ásítás
Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbeindul János és Tamás
De én már otthon rajzolok ráncokat a vánkoson
A Nap meg osonjon át a városomon.
Minden tócsádon a hold rengő tükörtojás
Minden távoli autód hangja egy vallomás
Félredobom a várost, majd felveszi valaki más
Hajnal előtti csend, egy ásítás
Cellában egy versike
Kavarog az iroda
Monitorunk kaloda
Orrom előtt táblázat
Tejpiacról ábrázat
Lassú munkafolyamat
Vakarom az agyamat
Tendenciám csökkenő
Ez itten a bökkenő
Táblázatom mentem
El is alszom menten
Ebédemről álom:
Grafikon egy tálon
Adata oly kusza
Mint a túróscsusza
Számot nem ehetek
Inkább felébredek
Gombnyomokkal homlokon
Táblázatom kinyitom
Cellában egy versike
Ki írhatta ezt ide?
Ásítok meg nevetek
Hogy a sorokba veszek
A főnököm észrevettek
"Dolgozzál, te szedte-vette!"
Ha Azt Kéred
Ha azt kéred, én elhallgatok
Nem nevetek, nem szaladok
Csak állok az úton és nézek utánad,
Mint sétálnak el az angyalok
Ha azt kéred, én át is megyek az úttesten
Vagy úttest felett átrepülök
Szárny se kell már
Csak tőled még messzebb legyek
Onnan lesem lépteidet
Egy trafik mögül, szélvédők felett
Elázik minden,
Megfürdetlek a könnyeimben
Te átugrasz egy pocsolya fölött
Csak előre nézz – az emberek között
A sálad ideinteget
S én elindulok veled
Refrén x2:
Hol a Hold – ott valami volt
A helyén már csak egy szürke folt
Felhők mögül
Csatorna mélyére folyt
A Hold – ott valami volt
A helyén mért van egy szürke folt
Úgy kiáltok utánad,
Hogy beleremeg az égbolt
De ha azt kéred, én elhallgatok
Nem nevetek, nem szaladok
Csak állok az úton és nézek utánad,
Mint sétálnak el az angyalok
Intro
Jó reggelt kedvesem
Ez a dalom énnekem
Majdcsak szól valamiről
Mikrofonba az énekem
Torzan szól, jól tudom
Nem pendülök húrokon
S ha jól figyelsz a zajokra,
Hallod az asztalt dobolom.
Napra nap, éjre éj,
Közhelyek, kétesély
Mégis elkészült a lemez
Ha jó, szájon át lélegezz!
Kedvesem
Hogyan mondjam el kedvesem
Virággal kezemben csendesen
Kezemmel kezedben csendesen
Hogyan mondjam el kedvesem
Nyílna szóra szám csendesen
Arcod vállamon megpihen
Arcom arcodon megpihen
Nyílna szóra szám csendesen
Kedvesem
Nem kell ez nekem
Nem kellesz nekem
Kedvesem
Képregény
Hova menekülsz előlem?
Elmegy előtted mindenki más
Csak én állok a biztonsági sáv
Túloldalán
Meglök egy nő, megfordulok
Lehajtott fejjel siet tovább
Kerülgetnek az emberek
Ez a helyzet ez egyre furább
Elmegy egy metró, én itt maradok
Mögöttem óriásplakát
Most odamegyek
Mindjárt odamegyek hozzád
De jött egy újabb, most nem mehetek
Megint néznek rám az emberek
Lökdösnek újra, most
Most még nem merek
Ma talán, ha belesek az ablakodon
Nézlek az ehavi magazinokon
Megáll a metró és kiszállsz belőle
S puha kezed
Szemem betakarja
Fülembe nevetsz
A hátam mögött
Hogy ki lehetsz
Azt kérded, s hogy
Ugye szeretsz
Hova menekülsz előlem
Ha a címlapról százszor is mosolyogsz rám?
Mikor először megláttalak
Anyám kezébe fogta kezem
Iskolatáska húzta vállamat
S anyám ezt mondta nekem:
„Fiam, a szerelem nem képregény
Nem találsz itt csak álmokat,
Keresztrejtvények közé ragadt
Összemaszatolt lányokat.”
De én tudtam már akkor is,
Hogy csak rám fogsz várni az üveg mögött
Tizennyolc évesen
Pár év, és hozzád felnövök
Most leszek harminc
Híres kék felöltőmben
Állok a metró ajtajában
Hova menekülsz előlem?
Ma talán, ha belesek az ablakodon
Nézlek az ehavi magazinokon
Megáll a metró és kiszállsz belőle
S puha kezed
Szemem betakarja
Fülembe nevetsz
A hátam mögött
Hogy ki lehetsz
Azt kérded, s hogy
Ugye szeretsz
Tizennyolc éves vagy és olyan helyes
Száztíz oldalad filmréteges
Hazajössz velem, és mulatunk ma délután
Amíg nem jössz el igazán
Gyerekek jönnek harminc után
Rajtakapnak negyven után
Nehezebb lesz ötven után
Korkülönbség hatvan után
Bírom-e még hetven után
Egyáltalán
Hova menekülsz előlem
Ha a címlapról százszor is mosolyogsz rám?
Kifelefaló
Beteg ami jó
Beteg ami jó
Ha beteg ami jó
Jön a fekete hajó
A Holddal utazó,
A Kifelefaló
Mámor a szó
Mámor a szó
Ha mámor a szó
És akadozó
Elragad a hajó
A Kifelefaló
Vaksötétben
Hálni volna jó
Bölcsője mélyén
Felsír a
Lámpagyújtogató
Szívdobbanás
Szívdobbanás
A szívdobbanás
Mondd, mire való
Elmédbe ég
A Kifelefaló
Piszkos a kéz
Piszkos a kéz
Ha piszkos a kéz
Bűnbe kaparó
Gyolcs takaró
A Kifelefaló
Vaksötétben
Hálni volna jó
Bölcsője mélyén
Felsír a
Lámpagyújtogató
Nem rág már
Nem rág már
Ha nem rág már
Ami szívbe faragó
Elnyelt téged is
A Kifelefaló
Kocsizó
Az úton az a délibáb
S ha odanézel arra meg
A jegenyefák
Az egy tehén a réten
Kérődzés képpen éppen
Valami füvön rág
Kocsizunk az országon át
Hamar itt a vége, te is
Várd a határt, mert
Annak is a túloldalán
A csoki hegyekben áll,
A cukor is talán
Az a három gomba ott
Arra azt mondják, hogy egy
Erőmű
Ha meg balra nézel fel az égbe
Ott repül egy piros
Sárkányepülő
Kocsizunk az országon át
Hamar itt a vége, te is
Nézd a határt, mert
Annak is a túloldalán
A Nagypapa már vár,
Ott a könnyem eláll
Édes galambom néha
A Mama is szokott még
Pityeregni
De nézd, hogy suhan az a bringa
Az ablakon szépen
Integess ki neki
Kocsizunk az országon át
Hamar itt a vége, te is
Hívd a határt, mert
Annak is a túloldalán
Lesz majd böbe-babád
És egy jobb apukád
Mit kértem kislányom?
Én csak annyit kértem, hogy
Ne sírjál
Mit fog szólni este
A vámos bácsi
A határnál?
Kiszökünk az országból ám
És el is felejtünk mindent
Holnapután
És szabadok leszünk,
Mint a madár
És a nyár
És a tó
És a szán
És a hó
És egy boldog bécsi ház
Csak miránk vár
Piroskám
Kocsma Udvarán
Egyszer másfél üveg whisky után
Kérdik Joe-t kinn a kocsma udvarán
Mi lenne az utolsó szavad?
Erre Joe a tömegbe kacag – és mondja:
Refrén:
Gyere hozzám babám
Ölelj minden éjszakán
Tiéd vagyok babám
A kötél után
Itt a kocsma udvarán
Rádobott a felbőszült tömeg
Záptojást, sőt utcaköveket
Rugdosták és lökdösték, egy kölyök az arcába köpött
Mégis ment a hóhérja mögött
Refrén
Tolják már az emelvény felé
Ott térdre rogy, fejét felszegé
Nézi, hogy játszik a kötéllel a friss őszi szél
Jókedvében füttyent, s így beszél
Refrén
Vásznat húznak fejére hamar
„Hallgass bitang, a zsák majd eltakar”
Bőszen lépne a bakra fel, de részegen csak tántorog
Nyaka köré végül így szorul hurok
Refrén
Sorolják a súlyos bűnöket:
Lovat lopott, rabolt, lelőtt egy serifet
Lökik alóla a bakot, rúg egyet a legény
Csizmája landol a hóhér fenekén
Refrén
A zsák az arcomhoz tapad
Átszöknek a napsugarak
Csókjaim vászonhoz érnek nedvesen
Táncolj velem a szélben kedvesem
Refrén 2x
Marilyn Monroe
Megállt a kocsma előtt egy négylovas hintó
Kiszállt belőle egy lány, göndör haja hófehér
Belökte az ajtót, a sok borostás részeg bámult reá
Leült a pult mellé és rendelt magának egy egész üveg whiskyt
Joe felállt egy hátsó asztal mellől, kártyáját eldobta
Leült a pulthoz, meghúzta a lány whiskyjét
Azt mondta neki: Ó, hajad, mint a hó
Hajad mint a hó, enyém leszel Marilyn Monroe
Megfogta kezét, erre persze megborzongott Joe
Hajam, mint a hó, suttogta Marilyn Monroe
S az érintésem, mint whiskyben a jég
Joe, ez a város nekem túl forró, ezt suttogta Marilyn Monroe
Aztán üveggel kezében felállt a pult mellől
Felment a lépcsőn, újra megszólalt a bárzongora
Bement a szobába, becsukta az ajtót
Joe meg csak nézett utána, s azután a pulton a szobakulcsra
Érintésed, puha bőröd whiskyben a jég
Hajad – hajad mint a hó
Rám nézel és megdermed a szó
Marilyn Monroe
Mi lesz
Már majdnem vége, még nem kiabálsz
Ott ülsz a széken, ott ülsz és vársz
Előtted fények a monitort hálóba szövik
Azt hiszed, ha nézed, a végén megfejted
de az időd csak telik
Azt mondtad, neked az élet semmi zűrzavar
Azt mondom olyan, hogy érted engem felkavar
Előtted fények az arcod hálóba szövik
Azt hiszem, ha nézlek, a végén megfejtem
a ráncok kódjait
Refrén:
Mit mondjak, kinek kellesz?
Mért hiszed, hogy holnap jobb lesz?
Mit mondjak, hogyha nem megy?
Mi lesz, ki innen elmegy?
Majd mi lesz a munka végén?
Mit veszel a munkád bérén?
Tán jövőjét gyermekednek?
Szép szavak, csak el ne engedd!
Hogyan lesz vége? Mért nem kiabálsz?
Tudod, hogy te ülsz itt, és benned a lánc
Kezeid bilincsben a billentyűzeten
Csak még pár szót, és mész - mondod nekem
de én ezt nem hiszem
Ha zsibbad a tested, néha felállsz
Kávét az automatában lassan nem találsz
Szemedben erek álmod hálóját szövik
Csak dőlj le itt, és holnap ébredj fel
folytasd harcaid
Refrén
Hisz majdnem vége. Minek kiabálsz?
Üres az emelet, már üres ez a ház
Nem hall meg senki, a végén egymagad maradsz
Hiába kiáltasz, hogy végleg
végleg itt ragadsz
B. Gábor: Nekem a szerelem
A szerelem kulcscsörgés a zárban ajtónk tágra nyitása
A szerelem önmagunk elvesztése más megtalálása
A szerelem szenvedés, amelyet nem értünk
A szerelem boldogság, amitől félünk
A szerelem könnyen jön és nehezen távozik
A szerelem nem tűnik el, csak változik
A szerelem a kételyre adott felelet
A szerelem repkényes-erkélyes első emelet
A szerelem virrasztás egy magányos éjszakán
Szerelem, ha tied a hajó és övé az óceán
Szerelem, ami nincs és nem is lesz talán
A szerelem kincs egy gyermek asztalán
A szerelem tű, amivel nem lehet varrni
A szerelemben nem lehet kérni csak akarni
A szerelem bőrszék izzasztó hőségben
Álmot hozó pipacs a mező zöldjében
A szerelem kell nekem és kell a fenének
A szerelem szögletes beszéd egy kerek fenéknek
A szerelem nehéz, csonthéjas gondolat
Keserű magot rejt az édes hús alatt
A szerelem versírás, ami nem halad
A szerelem szentírás, ami megtagad
A szerelem egy hangtalan törés
A szerelem két lélegzet közötti rés
A szerelem akkor tökéletes, ha hibázik
A szerelemben a türelem fontos hiánycikk
A szerelem szemfényvesztés és sok dioptria
A szerelemben a tekintetnek el kell kopnia
A szerelem nem tűri el, hogy tudósok mérjék
A szerelem vörös hússal fedi el foga fehérjét
A szerelem a nedves foltot rejtő paplan
A szerelem, hogy leszarod, mert mindened megvan
A szerelem egy vörösszőrös orángután,
hogyha megcsókol, csak nézel rá bután
A szerelem egy sármossárga knédli
ha lenyeled nyersen gyomrodba fog tépni
Nekem a szerelem a Riviéra
nincsen rá pénzem így marad a téka
Nálunk a szerelem az utcán terem
de a lakásba már be nem vihetem
Nálunk a szerelem csupa-csupa sár
Ide Ámor is csak gyúrni-kúrni jár
Arany nyilait a fogamba öntetem
mosolyom így hódit kint a terepen
Egy reggel, mikor kidobtam a szemetem
láttam én, ahogy a szerelem
Lent kispriccelt egy ellazult szifonból
de aztán lelépett, mint kurva a sezlonyról
Parararamm
Kirepül a képkeretből a képzelet
Maga után behajtja ablakát
A képzeletből múló értelem
Szivárvány tövébe ballag át
Átugrik a rácsokon a fájdalom
Onnan kinéz és int feléd
Értelemtől szökve egy hajnalon
Ásítva lehajtja fejét
Hol van a tél a rügyező ágakon
Emlékbe adta a szélnek a fájdalom
A téli égbolt mögött egy csillagon
Hóesés, kavargó oltalom
Eljön az idő, amikor a kő
A szívről a zsebbe lecsúszik, s a pázsiton
Hol nő a gyom oda eldobom
Addig a szél fújja, meztelen ujja
Hajamba túrja a gondolatot
Rejtsem el, ha ide nem adod
Esik az eső
A fűből a kő
Kinő
Remény
Hé, hé, államok
Mért jó, ha szunnyadok?
Hadd legyek a kérdésekre a válaszotok
Most unatkozok
Én azt álmodom
Zuhanok a domboldalon
Elterülő városra
Felhajítom magasra
Tavalyi nyár
Ha eljön értem a tavalyi nyár
Izzik a tó és izzad a határ
Ha eljön értem a tavalyi nyár
Valaki vár
Valamit akar
A hátam mögött sorban áll
Ő is egyet a hátamba mar
Ha eljön a tavalyi nyár
Szorít a szó koldul a száj
Eljön értem a tavalyi nyár
Azt kérdi: hol bujkáltál
Ó emberek
Tiértetek
Én elmegyek
S ha nem lehet
Mégis elhiszem
Az életet
Csak úgy unom
Ha a hajnalon
Beúszó zápor fájdalom
Tarkómra ül
Nélkületek
Én nem merek
Egyedül
Ha eljön értem egy tiszta sor
Kihull kezemből és elsodor
Ha eljön értem egy tiszta sor
Elsodor menny és pokol
Valaki vár, valamit akar
Mögöttem áll, a hátamba mar
Fejünk fölött égi jel
Szeretni kell, és inni kell
Ó emberek
Tiértetek
Én elmegyek
S ha nem lehet
Mégis elhiszem
Az életet
Csak úgy unom
Ha a hajnalon
Beúszó zápor fájdalom
Tarkómra ül
Nélkületek
Én nem merek
Egyedül
Tükör
Holnap a bűneimet
Neked mind bevallom
Ma még
A fele is elég
S ha kell, hát
Jöjjön büntetés
De ma még
A fele is elég
A te titkaidat is
Tudni akarom
Ma még
A fele is elég
Múljon el egyszer
Majd a fájdalom
Ma még
A fele is elég
Csak egy jót aludni volna szép
Álmodni esti mesét
Elhinni, hogy ez semmiség
Hogy a félelem nem nagy dolog
Homlokon csókolnak az angyalok
S a múlt csak egy poros régi kép
Holnap a bűneimet
Neked mind bevallom
Ma még
A fele is elég
S ha kell, hát
Jöjjön büntetés
De ma még
A fele is elég
Utazó
Csak annyit mondott Joe:
Jer velem!
S útra keltünk a naplementébe
Egy fényes reggelen
Kihalt utcákon át
Léptette csillagszemű lovát
Kaparta utána bringám
Az utak sarát
Joe csak kémlelte a határt
Néha hátra tekintgetett
Messze köpött s
Énekelt is ilyeneket
Refrén:
Hajadba markol a szél s
Alóla az emlékeket
Kirántja úgy, hogy
Észre sem veszed
Talpon csókol az út
Vigyázza könnyű lépteidet
Sarkon fordul a Hold és
Veled nevet, veled nevet
Meg azt is mondta Joe:
Pénzt vagy életet!
Vagy kiszorítom belőled a leheletet
Még az is lehet
Egy hófúvás közepén
Ott birkóztunk, Joe meg én
Úgy csorgott a vér
Szájunk szegletén
Ő végig csak nevetett
Tartsd meg a pénzedet
Fuss előlem, én
Elveszem életed
Refrén
Válság Meeting
Egy meeting ez itt,
Az összegyűlt elit
Takarja alkarom,
Itt van a rég várt az alkalom
Hogy a szoknya peremre
Simul tenyerem
És matasson az ujj
Óvatosan, feljebb ne nyúlj!
A HR-es elöl
A pulpitusra dől
Hogy válságban vagyunk
Nincs, ki megoldja bánatunk
Fele se tréfa ennek
Én is már feszengek
Egy nyugodt, e nő
Hiszen a top menedzser ő
Csak az arca vált pirosra
Így ül Fáskerti Piroska
Csuklómra szorít
Business-re így tanít
Szeme mondja: Nézz előre
Borzongjon a combom bőre!
Ifjú junior,
Ma legyél matador!
Mert egy meeting ez itt
Az összegyűlt elit
Takarja alkarom
A jövőmet megmarkolom
Ha jól csiklandozok
A csúcsra feljutok
Elől a HR-es
Nekünk kiutakat keres
Azt mondja fizetésben
Nem lesz emelés
Ha hull a multija
Oda az egzisztencia
Fele se tréfa ennek
Páran el is mennek
Ki ranglétrán halad
Cégünk körében az marad
Csak az arca vált pirosra
Így ül Fáskerti Piroska
Csuklómra szorít
Business-re így tanít
Szeme mondja: Nézz előre
Borzongjon a combom bőre!
Ifjú junior
Ma legyél matador!
Míg a HR-es elöl
A pulpitusra dől
Kezem elvehetem
Felsóhajt a menedzserem
