Mégis kellene pár sort írnom a bloggal kapcsolatos céljaimról, álmaimról. Ennek nekifutottam már vagy háromszor, és az eredményét – vagy annak a kivonatát – ott olvashatjátok az első bejegyzésben.
Itt dalok fognak sorakozni. Letölthető, terjeszthető, nektek adom.
De mégis, kellene pár sort írnom a miértekről. Van egy együttesem, neve is van, Elvi Kérdés. Akkor minek kell egy egyszemélyes blog? Több oka van ennek.
Egyrészt az együttesben nem csak önmegvalósítok, hanem másokat is megvalósítunk, egymást. Ez jó dolog, félre ne értsetek. Attól csak több és több lesz egy dal, hogy nem csak egy ember okoskodik benne, hanem többen emelünk a fényén. De az is igaz, hogy az együttesben csak egy bizonyos tempóban tanuljuk meg a számokat. Egy bizonyos lassú tempóban. (Ne sértődjetek meg ezen srácok…) Nekem meg itt van ez a buta igényem arra, hogy minél többet és többet mutassak meg nektek, azokat a dalokat is, amik bele sem férnek az együttes hangzásvilágába.
Itt a másik ok kapásból. Ritkán írok dalokat. De ez ellen tenni is lehet azzal, hogyha beszélünk róla. Én hátradőlök a díványon, ti meg meghallgattok… Vagy beszóltok, hogy már két hete nincs új dal, és akkor egyszerre csak lesz új dal. Ha néha idecsaptok, akkor vagy megunom és feladom, vagy talán írok dalokat gyakrabban. Motivációnak tehát nem utolsó ez a felület.
Harmadik ok, ami az utolsó lökés volt a blog elindításához: a dalszövegeim. Az a helyzet, hogy egy koncerten csupa ismeretlen számot játszani rizikós dolog. Csak akkor működhet igazán, ha az együttes egyszerű dalszövegekkel operál, és nem… nos nem olyanokkal, amiket én írok. A szövegeim színvonalán lehet vitatkozni, de szerintem eléggé összetettek és hosszúak ahhoz, hogy csak többedszerre meghallgatva lehessen megtanulni és talán megérteni. Ehhez meg nem árt, ha nem csak koncerteken találkoztok velük, hanem mondjuk itt a blogon is.
Így az egyszemélyes koncerteket is jobban lehet majd tematizálni. Lehet Joe esteket tartani pörgéssel és lehet Fáskerty Piroska esteket tartani könny-törölgetéssel. Mindenki tudni fogja előre, mire is számíthat.
Negyedik ok: van egy olyan érzésem, hogy egy koncerten nem érfelvágós számokra vágytok. De otthon, egyedül, amikor éppen végigolvassátok a napi híreket meg a leveleiteket, és a kedvenc blogjaitokat kezditek böngészni, akkor jobban belefér, hogy egy kis depresszióért cserébe olyan dalokat kaptok, amik valóságosak, tartalmasak, rólatok szólnak. Van egy olyan érzésem, hogy így digitálisan, letölthetően és újra hallgathatóan még meg is szerethetitek az én lehúzós dalaimat. Vagy egyet-kettőt. Ha ebben nem hinnék, akkor ezt az egészet abba is hagyhatnám. Mert az a fájó igazság, hogy a szomorú számok nekem jobban tetszenek, mint a vidámak. Deal with it.
Meg az is a helyzet, hogy a sosem titkolt beképzeltségemnek jót tesz, ha van egy blog, ahova ti rendszeresen leírhatjátok, milyen király dolgokkal is vakítom a népet!
Erről ennyit. Tessék kommentelni, beszólni, vagy javasolni, kérni, örülni, írni, írni írni.
