Ha azt kéred

Egyszer engem is elért az a bizonyos beszélgetés. Ettől fél minden tintarágó szövegíró, hogy egyszer majd ezt vágják a fejéhez. Letaglózó volt.

„Miért olyan szomorú az összes számod? Miért nem írsz néha valami vidámat? Vagy valami egyszerűbb témáról, mondjuk a szerelemről?”

De könyörgöm, miért is baj az, hogy minden számom szomorú, meg összetett? (Talán mert arra nem lehet táncolni, barátocskám – a szerk.) Azt ugyan meg nem tudom magyarázni, hogy miért tartom értékesebbeknek ezeket a szövegeket, mint az egyszerűen vidám dalokat. De tény, hogy minden számba szeretnék valami csavart beletenni, ami miatt kicsit több lesz, mint egyszeregy. Még az is lehetséges, hogy látszólag vidám lehet, de hogy nem lesz egyszeregy, az biztos.

Mire föl volt ez a kirohanás? Mert az egyik ilyen beszélgetés után írtam a most feltöltött dalt. Nesztek, szerelmes szám!

Erről csak annyit, hogy lehet ezt őszintén, átéléssel hallgatni. Nem akarok senki útjába állni. Nem úgy írtam meg ezt a számot, hogy ne lehessen szeretni, és átérezni. Lehet. Néha én is átérzem (na jó, elég ritkán), és már régen megtanultam szeretni ezt a dalt. Az akkordmenetére meg kifejezetten büszke is vagyok.

De nekem ez akkor is egy próba volt, hogy mennyire tudok nyálas dalt írni. Bocs. Ez a dal igazi sötét múltja. Az eredményt mindenki maga mérje fel.

Kocsizó

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már van vagy egy tucat dalom, többnyire Fáskerti Piroskáról szólnak, és milyen jó is lenne, ha ezek összeállnának egy egész történetté. De ehhez nagyon hiányzott két dolog: a történet eleje, és közepe. Vagyis egy dal még a gyerekkorról, és valami dal, ami nem az irodai életről szól.

Most először következzen a gyerekkor – itt Piroska az anyósülésen ül, és éppen kocsizik anyuval. Ez is a címe: Kocsizó.

Hogy kerül a kis Piroska az anyósülésre? Miért szól ez a dal a disszidálásról? Akkor mi is Piroska teljes története? Ez mind jó kérdés, de nem fogom még megválaszolni. Személyesen koncerteken meg lehet kérdezni, vagy megvárni a Fáskerti Piroska albumot, ami majd egyszer csak összeáll, és egyben letölthető lesz. Szerintem még idén. Na ez azon az első dal lesz.

Marilyn Monroe

A Marilyn Monroe egy olyan dal, aminek sztorija van. Az a baj, hogy nem egy, hanem több is. Van arra sztorim, hogy mi ihlette. Van arra, hogy hogyan írtam. Van arra, hogy részegségben kulmináló borozgatásunk közben volt lakótársam milyen véleményt fejtett ki róla, meg arra is van sztori, hogy koncerten milyen reakciókat kapott. Illetve, hogy próbán ki mennyire szereti. Arról is mesélhetnék sokat, hogy miért írok én pont ilyen számot. Az szinte ars poetica lenne. De most álljon itt egy gyors összefoglaló, Bravo magazin style:

Bravo: Mi ihlette a dalt?

H. Viktor: Pizza King (Blaha Lujza tér) plusz egy kis filozofálgatás.

B.: Hogyan született a szám?

H.V.: Gyorsan, nagyjából húsz perc alatt.

B: Lakótársad bírja?

H.V.: Azt mondja, vagy imádni, vagy utálni kell. Azt diplomatikusan nem mondta, hogy ő hányadán áll vele.

B.: Koncerten bejött?

H.V.: Nem.

B.: És ezt előre nem láttátok a próbán?

H.V.: Nem, mert tök jó rá improvizálni. Na jó, voltak kételkedők, de azokat lehurrogtam.

B.: De ha nem bejövős, akkor miért írsz ilyen dalt?

H.V.: Ez egy kétakkordos szám, random szöveg hosszúsággal, többnyire rímek nélkül. Vagyis elvileg gagyi. De számomra különleges. A dal érzelmi töltete, a hullámzó feszültség engem hipnotizál, mert a szöveg és a zene itt szerintem nagyon passzol egymáshoz. A Marilyn Monroe-t ezért nagyon jó elénekelni.

B.: Fogsz még írni Marilynről dalt?

H.V.: Nem, ő csak egy futó kaland volt. Maradok Fáskerti Piroskánál.

Válság Meeting v2 és v3

Ma nem új szám érkezik, hanem egy pár héttel ezelőtti dal két újabb változata. Szilvia, mélyen tisztelt és ünnepelt első kommentelőnk, azzal keresett meg, hogy a Válság Meetinget máshogy kellene játszani, hogy átjöjjön az üzenet, meg az eredeti hangulat, ami még anno az első élő előadáson benne volt. Lassuljunk, és nagyobb átéléssel.

A komment a menedzsmentem által megmérettetett és érdemesnek találtatott. Úgyhogy tegnap éjszaka ezt próbáltam valahogy megfogni. A hangom nem volt valami pihent, meg ráadásul a szomszédokat sem akartam 23:00-kor még a vonyításommal zavarni, úgyhogy majd halljátok, majdnem suttogva énekelek. De ezzel együtt remélem, most sikerült elkapnom a hangulatot.

Hja, és a harmadik változat is itt van, kérés nélkül, pusztán a kísérlet kedvéért. Ez nem ugyanaz, érdemes meghallgatni, és lehet szavazni, melyik tetszik jobban. (Nekem amúgy a kettő közül az első.)

Itt az első (ami valójában a második)...



...és a második (ami a harmadik) változat: