A Marilyn Monroe egy olyan dal, aminek sztorija van. Az a baj, hogy nem egy, hanem több is. Van arra sztorim, hogy mi ihlette. Van arra, hogy hogyan írtam. Van arra, hogy részegségben kulmináló borozgatásunk közben volt lakótársam milyen véleményt fejtett ki róla, meg arra is van sztori, hogy koncerten milyen reakciókat kapott. Illetve, hogy próbán ki mennyire szereti. Arról is mesélhetnék sokat, hogy miért írok én pont ilyen számot. Az szinte ars poetica lenne. De most álljon itt egy gyors összefoglaló, Bravo magazin style:
Bravo: Mi ihlette a dalt?
H. Viktor: Pizza King (Blaha Lujza tér) plusz egy kis filozofálgatás.
B.: Hogyan született a szám?
H.V.: Gyorsan, nagyjából húsz perc alatt.
B: Lakótársad bírja?
H.V.: Azt mondja, vagy imádni, vagy utálni kell. Azt diplomatikusan nem mondta, hogy ő hányadán áll vele.
B.: Koncerten bejött?
H.V.: Nem.
B.: És ezt előre nem láttátok a próbán?
H.V.: Nem, mert tök jó rá improvizálni. Na jó, voltak kételkedők, de azokat lehurrogtam.
B.: De ha nem bejövős, akkor miért írsz ilyen dalt?
H.V.: Ez egy kétakkordos szám, random szöveg hosszúsággal, többnyire rímek nélkül. Vagyis elvileg gagyi. De számomra különleges. A dal érzelmi töltete, a hullámzó feszültség engem hipnotizál, mert a szöveg és a zene itt szerintem nagyon passzol egymáshoz. A Marilyn Monroe-t ezért nagyon jó elénekelni.
B.: Fogsz még írni Marilynről dalt?
H.V.: Nem, ő csak egy futó kaland volt. Maradok Fáskerti Piroskánál.
Szerintem pedig bejövős. Koncerten is.
ReplyDeleteViszont eddig azt hittem, hogy ez a dal a Joe ciklushoz tartozik. Számomra Joe teljesen ledominálta Marilynt...
/Dani
Ja, ez Joe ciklus, sőt, ez az egyik legelső. De nekem inkább MM-ről szól.
ReplyDeleteAz meg jó hír, hogy koncerten is működik, mert hamarosan elő is adjuk, már a következő koncerten is. Ami lesz hamarosan, de még nincs időpont, csak egy helyszín...
Akkor hadd lobbizzak azért, hogy legyen az időpont okt 6. után! :D
ReplyDelete/Dani
Lesz most egymás után két-három koncert duóban két akusztikus gitárra. Talán egy még szeptemberben, és utána már októberi időpontok lesznek, meg még később. Szóval fogod Te is hallani.
DeleteAz biztos, hogy nem háromhavonta fogunk koncertezni, két-három hetente lenne jó. Kicsit bele kell húznunk, nekem meg helyeket kell leszervezni.
Milyen koncerten nem jött ez be? Ha táncoljuk üresre az agyunkat koncertről van szó, akkor megértem, mert ehhez le kell ülni.
ReplyDeleteSzerintem nagyon jó. Talán pont azért, mert egyszerű. A zene részéhez nem értek, csak gondolom, hogy ami kétakkordos, az nem valami nagy durranás. A szöveg is egyszerű, nincs beleerőszakolva három kiló sekélyes szimbolizmus. Ez nekem tetszik. Nem vagyok híve az erőltetetten mélyértelmű költészetnek. Szerintem nagyobb teljesítmény ha sikerül egyszerű módon mondani valami értelmeset, és ez itt most neked sikerült.
Az a benyomásom, hogy a legtöbb felvételen a hangodat beleerőlteted egy fátyolosan andalgós, mély fekvésbe. A még éonokkal ezelőtti házi koncerteden, amin ott voltam, szerintem ezt még nem csináltad, és úgy, normál énekhangon, jobbak voltak a számok. Ehhez a dalhoz pont jó ez a hang, de szerintem a legtöbbnél ez fölösleges sallang.
Marci
Annyira jó, hogy ketten Szilvivel leírjátok a véleményeteket, mert személyesen sokkal kíméletesebben fogalmaz mindenki, és abból nehezen kiszűrhető, hogy tényleg mi az, amire nem vevő a közönség. De Te is, meg főleg Szilvi keményem megmondjátok. :)
DeleteKétféle koncerteket adunk mostanában. Vannak az együttessel a koncertek, amikor kocsmában ülünk, van bőven háttérzaj (itt-ott legénybúcsúzó társaságokba futunk bele, akik azt hiszik, hogy Eddát énekelünk nekik), és egyszerűen nem alkalmas a közeg az odafigyelős számokra. Akkor azok a számok működnek jól, amik táncolhatóak, dallamközpontúak, a szöveg nélkül is megállják a helyüket. Persze akkor is törekszünk arra, hogy érthetően énekeljünk, hogy a szöveg se vesszen el, de ez néha elég nehéz.
Meg vannak azok a koncertek, amikor csend van, és odafigyelés. Akkor működhet egy Marilyn Monroe is. De ezekből a koncertekből kevesebb van, ez az az alkalom, amikor egyedül adom elő a dolgokat, pl házi koncert.
Namost a kétféle koncertből még egyértelműen az előbbi az élvezetes nekem is, meg a közönségnek is. Könnyebb helyet és közönséget találni azokra az alkalmakra. A csendesebb, figyelmesebb közönség ritka. Ha sikerül olyat összeszervezni, akkor persze nekem az is óriási élmény, de úgy érzem, hogy van egy melankólia szint, ami a legelvetemültebb hallgatóságot is ki tudja ütni. Márpedig Marilyn Monroe számból van nekem sok, és azok egyben ütnek. Éppen ezért írom a blogot, hogy az idetévedők otthon is hallgathassák a számokat, megismerjék a szövegeket, gondolkodjanak a gondolkodós számokon, és tegyék ezt a megfelelő kis dózisokban, ha egyben érfelvágós lenne. A koncerten meg talán jobban rezonálnak az ismert dalokra, mint az ismeretlenekre.