Altató

A héten leesett a hó, és én az egyik nap felkerekedtem, hogy nagyon-nagyon messze utazzak dacolva széllel, hóval, ritka bkv járatokkal. A hármas metró újpest végállomásán is túlra utaztam, valamikor napnyugta után éjszaka hat óra tájban. Küzdelmemet faggyal és csípős széllel még az is nehezítette, hogy a talpam csurom víz lett oda és visszafele is. Néztem a cipőmet, hogy mi a fene baja van – már párszor újra lett sarkaltatva, egyszer teljes talpat is cseréltettem. Most csak az egyik oldalon engedett el a sarok, így a lábam és a hó között csak egy vékony talpbetét maradt.

Következő nap munkába menet okosan a másik cipőmet vettem fel (van egy harmadik is, de azzal nem is próbálkoztam, annak egyszerűen lekopott a sarka a sok járástól). Utolsó reményem, elegáns fekete cipőm (kopott szürkés bőr) kétszáz méter után ázott át, hogy a zoknim cuppogjon benne. Nézem, mi lelte, hát annak meg keresztben el volt repedve a talpa.

Harmadik nap vettem két cipőt.

Aztán feltöltöttem ezt a dalt a SoundCloud accountomra, hogy egy régi hiányt pótoljak vele. Ez egy korai szám, amit eddig tartogattam, mert nem volt egy igazán jó felvételem sem róla. Ezzel sem vagyok teljesen elégedett, de nem akarom tovább tartogatni, feltöltöm így. Lesz jobb felvétel róla később, ez is fent lesz a készülő albumon.