Nincs gáz

Egyszer játszottam magamban a Smoke on the Water alapját. Erről azt kell tudni, hogy még nekem is megy, a gitár két középső húrján kell lépegetni. Elsőosztályos sikerélmény bárkinek. Na, akkor gondoltam rá, hogy valami hasonlót kellene írni, amit nagyon egyszerű lejátszani, nem is akkordok, hanem valami annál is egyszerűbb, de hangulatos. Azon kezdtem gondolkodni, hogy kell valami szabályszerű, amit egyszerű követni a gitáron. Keresgettem, pengettem, és megtaláltam a harmadik bundot. Ha minden húrt csak itt fogunk le, és hol így, hol teljesen szabadon engedve a gitárt, úgy pengetünk, akkor fura terceket meg kvartokat kapunk, amik tök jól hangzanak. A dal alapját így gyakorlatilag le lehet játszani érzésre, csak a harmadik bundot pengetve. Arra kell figyelni, hogy kb melyik felén játszunk a gitárnak, azaz a magasabb vagy mélyebb húrokon. Illetve a ritmusra kell még figyelni. De a bundokra nem! Na egy ilyet akartam írni.

Ennek a dalnak őszintén szólva nincs sok mondanivalója. A szöveg lendületből született egy délelőtt, és annyi volt csak a célom vele, hogy végre kiírjak magamból egy sort, ami a mobilomban ragadt hónapokra, és nagyon tetszett, de semmi szövegbe nem illett bele. Nem tudom, mi lesz a sorsa, azt sem tudom, hogy nagyon szeretni fogjátok, vagy legyintetek. Én a gitáralap miatt szeretem játszani, meg azért az egy sorért. Kitaláljátok, melyikre gondolok?

Sárgaláz

Amikor ennek a dalnak az alapját megmutattam Gergőnek, az EK gitárosának, hogy majd kezdjünk vele valamit, még egy teljesen más szám intrója volt, és ő azt mondta, hogy végre valami nu-metalt is játszunk! Viszont az az eredeti szám teljesen átalakult, és egy sokkal lassabb intrót kapott végül, és a Tanmese lett belőle. Na, képzeljétek el a Tanmesét egy ilyen intróval! Talán működik, de egészen más.

Viszont annyira tetszett ez a szám legelején hallható menet, hogy valamihez fel akartam használni. Azon a bizonyos őszi szabi héten úgyis az volt a projektem, hogy a lehető legtöbb kallódó, töredékes dolgot befejezzek, lezárjak, erre is sor került.

A témát nem kellett nagyítóval keresni, akkortájt robbant ki a doppingbotrány – Armstrong vallomása még váratott magára, de a sportvilág már dörzsölte a tenyerét.

Akkor, még ősszel készült is egy felvétel a számról, ami majdnem ilyen lett, de csak majdnem. Az énekkel bajlódtam rendesen, nem tudtam elkapni a feszültséget. Márpedig ennél úgy érzem, félre kell tenni a prózai elbeszélő éneket, és valami keményebbet, feszültebbet kell mutatni. Úgyhogy pár napja nekiugrottam megint, és pár próbálkozás után ez lett belőle. Be kell valljam, hogy nekem is szokatlan ez az énekhang. Főleg egy szem gitárral. De ez is egy próba, aztán döntsétek el, hogy szerintetek működik-e, vagy sem. Vagy működhet-e mondjuk egy teljes együttessel? Szerintem úgy jobb lenne.

Kimaradt a múlt hét, úgyhogy a hétvégén még számíthattok egy újabb számra, pótlom a lemaradást…

Szilaj paripák

Ez majdnem egy alibi dal, de nem az. A zenei alapja ennél egyszerűbb szinte nem is lehetne. Mondanám, hogy loptam, de ahhoz meg kellene határozni, hogy honnan. Azt meg nem lehet, mert ez az akkord menet annyira evidens, hogy ezeregyszer kitalálták, ha nem többször. Most én is felhasználtam. Azért nem zavar nagyon… Ez egy stílusgyakorlat, vagy még inkább stílus játék, amikor könnyen emészthető, ismert elemeket – akkordmenet, szóhasználat, ének dallam – összepasszítok egy teljesen más mondandóval. A dal western, a szavak is, képek, refrén vonala, minden erre erősít. Közben a mondandó, az meg egészen konkrétan Magyarország elmúlt két éve. Joe dalok között mondjuk ez a vonulat nem új.

Ki ismeri fel a sztorikat?

Egyébként ez úgy született, hogy valakitől visszakaptam, hogy azok a legjobb dalaim, amikben a kis magyar valóságunkról énekelek, amikhez mi tudunk kötődni saját élményekkel. Úgyhogy kerestem híreket, amik tematizálták pár napra a bulvárt, és láss csodát, itt van ez a Hummer topik!