Sárgaláz

Amikor ennek a dalnak az alapját megmutattam Gergőnek, az EK gitárosának, hogy majd kezdjünk vele valamit, még egy teljesen más szám intrója volt, és ő azt mondta, hogy végre valami nu-metalt is játszunk! Viszont az az eredeti szám teljesen átalakult, és egy sokkal lassabb intrót kapott végül, és a Tanmese lett belőle. Na, képzeljétek el a Tanmesét egy ilyen intróval! Talán működik, de egészen más.

Viszont annyira tetszett ez a szám legelején hallható menet, hogy valamihez fel akartam használni. Azon a bizonyos őszi szabi héten úgyis az volt a projektem, hogy a lehető legtöbb kallódó, töredékes dolgot befejezzek, lezárjak, erre is sor került.

A témát nem kellett nagyítóval keresni, akkortájt robbant ki a doppingbotrány – Armstrong vallomása még váratott magára, de a sportvilág már dörzsölte a tenyerét.

Akkor, még ősszel készült is egy felvétel a számról, ami majdnem ilyen lett, de csak majdnem. Az énekkel bajlódtam rendesen, nem tudtam elkapni a feszültséget. Márpedig ennél úgy érzem, félre kell tenni a prózai elbeszélő éneket, és valami keményebbet, feszültebbet kell mutatni. Úgyhogy pár napja nekiugrottam megint, és pár próbálkozás után ez lett belőle. Be kell valljam, hogy nekem is szokatlan ez az énekhang. Főleg egy szem gitárral. De ez is egy próba, aztán döntsétek el, hogy szerintetek működik-e, vagy sem. Vagy működhet-e mondjuk egy teljes együttessel? Szerintem úgy jobb lenne.

Kimaradt a múlt hét, úgyhogy a hétvégén még számíthattok egy újabb számra, pótlom a lemaradást…