Vannak azok a bizonyos nehéz napok, amikor csak ülsz magad mellett az ágy szélén, és nézed, ahogy a másik ott melletted dalszöveget akar írni, de te csak aludni akarsz. Vagy sorozatot nézni. Ilyenkor születnek olyan dalok, mint a Tavalyi nyár (később feltöltöm). Vagy egyáltalán nem születnek dalok.
Meg vannak azok a napok, amikor jön egy pofon valahonnan az égből, hogy „Ébredj és küzdj!”, múzsa is akad (anyám aszonta, ha nincs ötletem, írjak egy dalt egy cowboyról), és a nap végére van egy kész dalod, ami akkor ott a kedvenced lesz, mindörökké, egészen a következő dal születéséig. Így született Joe első három balladája, és ezek közül is az első a Kocsma Udvarán.
Ennek a stílusa nekem megfejthetetlen. Néha ilyen nyugodtan énekelem, néha erővel, néha tempósabban, energikusabban. Az a vicc, hogy mindenkinek máshogy tetszik. Szerintem, amíg valami albumra nem kerül rá, addig a koncerteken is hol így, hol úgy fog szólni.
Tábortűz mellé, alufóliában sült krumplihoz ajánlom.
Lehet szeretem a tábortüzet, de egyelőre (azt hiszem) egyértelmű kedvenc. Ezzel még a barlangból is lehet ki lehet csalni.
ReplyDeleteImádom, de... babám? Khm. Joe biztos, hogy mond ilyet? Joe a bakonyi betyár? Joe, a bevándorló? Bocsi, de ez nem megy finomabban, pedig hidd el, sokat gondolkoztam rajta.
ReplyDelete