Tavalyi Nyár

Azért ne teljen el a hét bejegyzés nélkül, íme az új szám. (Nem fogytak el, még egy darabig nem is fognak…)

Ez a Tavalyi Nyár névre hallgat, kb. egy éve írtam, és nagyon hiszek benne. Nem felel meg az alapvető közönség elvárásoknak olyan szempontból, hogy „Végre írjál már egy pörgős vidám számot, ne mindig olyan szomorút!”, de valamiben azért elüt a többitől. Olyan feszültséget próbáltam belerakni, ami máshol talán nem passzolhatna a szöveghez. Itt szerintem passzol. Azt meg kell hagyni, hogy itt is először a zenei alap volt meg, ami gyakorlatilag egyetlen E moll akkord, meg egy kis díszítés, nomeg a 4 akkordos röpke refrén és a lezárás. De pont attól, hogy egy akkordra épül az egész, lehet bele olyan sodrást, meg olyan íveket belerakni, ami kelti a feszkót.

A szövegét is szeretem, mert bár erősen szimbolikus, és kevéssé konkrét, bennem olyan képeket, és olyan személyes élményeket hoz elő, amik pont a dal stressz szintjének megfelelőek.

A kérdés már csak az volt, hogy hogy a fenébe játsszam fel. Ugye a Marilyn Monroe is két akkord, de abba passzolt a furulya. Ebben az nem működne. Viszont itt van ez a spooky szaxofon, amivel megpróbáltam a szellemidézést, és szerintem sikerült. Meg itt van ez a szinti, ami még akár basszusgitárként is funkcionálhat meg egy finom kis cin is rákerült… és láss csodát, fent van a blogon az első szám, ami túlmutat a gitár+ének(+furulya) minimalizmuson. Ahova azért szükségszerűen vissza fogok térni…