Hogy imádom azokat a dalszövegeket, amik magukat írják meg! Ez nem paradoxon, hanem a mostani poszt miatt aktuális felkiáltás. Mondjuk nekem is volt benne részem, hogy a Tükör megszülessen, de többségében magától íródott.
Először jött megint az akkord váz, aztán valami halandzsa szöveg, amivel eldőlt, hogy mi legyen az ének dallam. Eddig ez a bevett gyakorlat. Ez után jött az, hogy a refrénre ráénekeltem egy zsigerből feltörő mondatot: „De ma még a fele is elég”.
Na és itt térünk el a szokásos alkotási folyamattól. A szokásos alkotási folyamat ugyanis úgy folytatódik, hogy elfelejtem ezt a mondatot, mert rossz. Helyette kínkeservesen megszülök egy olyan témát/refrént/első versszakot, ami viszont jó. Ez alapján meg megszületik valahogy a szöveg többi része.
Most viszont valami csoda folytán ez a „De ma még a fele is elég” olyan mondat volt, ami működött. Ezt nem töröltem ki, hanem jól megforgattam a tengelyei körül, és szabadon engedtem, hogy írja meg maga köré a dal többi részét. Megírta.
A Tükörről még azt is elárulom, hogy bár nagyon szeretem ezt a szöveget, az akkordjait, ha lehet, még jobban. Nem véletlenül vettem a fáradságot, hogy bontsam az akkordokat, ne csak sikáljak a húrokon. Nem egy koncert dal, táncolni nem lehet rá, de hallgatni szerintem jó, és a szövege sem olyan megközelíthetetlen, mint pl. a Parararamm, vagy a Tavalyi Nyár.
A jövő héten egy éjszakai hazasétálós szám kerül fel a blogra hasonlóképpen bontott akkordokkal. Holnap meg gyertek a koncertre! Ybl Pince, kezdés 20:00.
a közepének nem találom a helyét, de a keretet rögtön megszerettem. homlokon csókolnak az angyalok? hát ennek speciel elég a fele. Dallamügyileg még meg lehetne szokni, de valahogy nekem kilóg a keretből. Nem lehetne valami más szöveggel csak az én kedvemért? :)
ReplyDeleteIgen, a közepe majdnem kicsúszott az irányításom alól, de csak majdnem. Szerintem van annak ott helye, a keret mondandója miatt is indokolt. De a kritikus szemlélődés/hallgatózás jogát el nem venném tőled. :) Azért átírni nem fogom, nekem egyben van így.
ReplyDeleteEgyetértek Szilvivel, a közepéből a fele is sok. Ha a bűneidet holnap majd mind bevallod, meg az ő titkait is tudni akarod, akkor mit beszélsz semmiségről, meg hogy a múlt csak egy poros régi kép? A szám eleje arről szól, hogy pont a múltban van a lényeg (bűnök, titkok), és ez felszínre fog kerülni, DE ma még a fele is elég. Szerintem ez egy izgalmas koncepció, amit viszont tönkretesz a szám közepe, mert kilép belőle azzal, hogy ez csak egy poros régi kép, és csak egy jót aludni kéne, meg elhinni, hogy ez semmiség.
ReplyDeleteEgyébként a cím nagyon jó. Számomra kb megduplázza a dal értékét.
Marci (aláírás lemaradt, bocs)
DeleteMagyarázom a bizonyítványomat egy kicsit. A szöveg kerete az én eredeti értelmezésem szerint többek között arról szól, hogy szembesítjük magunkat, egymást a bűneinkkel. Vagyis inkább arról, hogy ezt általában nem merjük megtenni, halogatjuk. A közepe meg arról, hogy milyen jó is lenne, ha a múlt és a bűnök súlytalanok lennének, ha nem lenne lelkiismeret furdalás, és nem lennének emiatt álmatlan forgolódással töltött éjszakák. Nem véletlenül használtam ott ilyen túlzó képeket, hogy homlokon csókolnak az angyalok – ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy ez a vágy, felkiáltás a dal közepén, hogy „Bárcsak minden könnyebb lenne!” teljesen irreális, és marad a harc a lelkiismerettel.
DeleteEz nem az első alkalom, nem is az utolsó, hogy nehezen érthetők a szövegeim. Félreértés ne essék, ezt nem tartom érdemnek, ellenkezőleg. Arra törekszem, hogy legyenek a szövegek összetettek, elgondolkodtatóak, de megfejthetőek is. Ami szimbolikusnak tűnik, az néhol csak egy kudarcba fulladt egyértelműnek szánt szöveg…
A keret értelmezésed nekem egyértelműen átjön már első hallgatásra. Sőt, az a jó benne, hogy könnyű belehallani egyéb rétegeket egyéni élethelyzetednek megfelelően. Az is világos, amit a közepéről leírtál, csak szerintem ez árt a keret értelmezésének. Ha a múlt és a bűnök súlytalanok lennének, és nem lenne lelkiismeret furdalás stb., akkor nem lenne izgalmas a "szembesítsük megunkat / egymást bűneinkkel, de azért vonakodva" szituáció, amiről a dal egyébként szól.
ReplyDeleteAz angyalok egyébként felőlem csókolgathatnak, ezt én még nem érzem túlzónak. Szóval szerintem jó a szöveg a közepén is, csak ki kéne vágni, és berakni egy másik számba.
Marci
Ja, még valami. Ez talán csak az én rigojám, de szerintem jobban hangzik egy dal, ha a szavak utolsó mássalhangzóit nem hagyod el.
ReplyDeleteDe ma mé... a fele is elé...
Azért csinálod ilyen fátyolosan lazára erőltetettre az éneklést, mert ez segít a hangulat megteremtésében? Én nem vagyok biztos benne, hogy ez hosszú távon jól működő út.
Marci
Szerintem amit fátyolosnak hallasz, az csak a visszhang amivel kicsit megfűszereztem az énekhangot. Ez egy effekt, amitől teltebb hangzású az ének. De lehet, hogy kicsit túlzásba vittem, ezt is még tanulni kell. Más hangzik jól a koncerten, és más egy felvételen. A felvételre ezek szerint kevesebb is elég.
DeleteAz utolsó mássalhangzókról meg annyit, hogy éppen én is ezért szívtam néha a fogam, mert azokat nem kellene lehagyni. Nem tudatos, viszont ha rá akarom énekelni, akkor éppen arra kell figyelni, és itt-ott természetellenesen megnyomni a szavak végét, hogy a felvételen természetesnek hangozzon. De ez jó meglátás, én is észrvettem, és ki is akarom javítani.