Utazó

Volt már Kocsma Udvarán, és volt Marilyn Monroe. Ebben az új számban (nektek új, én már ismerem vagy két éve) Joe kivételesen nem csajozik. Ez a szám a gyerekkorról szól, meg rólam, és belecsempésztem egy kis basic gyermekpszichológiai maszlagot is.

Ha a fenti két Joe szám mellé tesszük az Utazót, akkor erről a hármasról így egyben elmondhatjuk, hogy összetartoznak. Nem csak azért, mert egy héten belül írtam őket. A Kocsma Udvarán indította el bennem Joe történetét, és határozta meg a karakter jellemét. Akkor határoztam el, hogy Joe visszatérő vendég lesz. Az Utazó hozta utána a világot, vagyis a világok összemosását, amibe belerakom Joe-t. A Marilyn Monroe különösebben nem hozott újat, csak egy olyan elhatározást, hogy Joe néha szolgaian a háttérbe kerül, ha vendégelőadó is szerepel a számban. Azóta is ehhez a három számhoz méricskélem az összes többi Joe számot, melyikhez hasonlít, melyik utat követem.

Funny fact: az Elvi Kérdéssel már próbáltuk párszor betanulni a számot, de mindig beletört a bicskánk, mert túl sok váltás van benne, amit nehéz követni. Intro, bridge, versszak, refrén, kiállás, változik a tempó, az akkordok, a hangulat, együttesben a hangszerek szerepe is. Megpróbáltuk, itt-ott játszottuk is, aztán legyintettünk, hogy egye meg a fene. Közben éppen arra törekszünk, hogy minél összetettebbekké tegyük a számainkat, hogy ne mindig csak versszak/refrén/szóló körökben mozogjunk. Na tessék… De még nekifutunk párszor szerintem.

Ahogy Fáskerti Piroskával is, úgy Joe-val is tervezem, hogy csinálok majd egy tematikus albumot csak az ő számaival. Az első azért Piroskáé lesz, de a zörgősebb cuccok Joe-hoz kerülnek. De ez még titok, ne áruld el senkinek!