Kifelefaló

Harmadik éve már, hogy vagy tavasszal, vagy ősszel, ahogy összejön, kiveszek egy egész hét szabit, hogy zenéljek, dalokat írjak. Az első alkalommal írtam Joe első három dalát (Kocsma udvarán, Utazó és Marilyn Monroe), egy évre rá viszont egész héten csak egyetlen számot írtam, a Budapestet. Elég gáz, így visszagondolva.

Éppen most telik le idén ez a hét, itthon voltam, intenzív zeneírás volt a program. Annyira intenzívre sikerült, hogy hétfőn kapásból megírtam egy dalt. Na, gondoltam, jól indul. Vajon kedden hogy folytatódik? Délre megvolt a második dal. Szerdán háromkor beállítottam a két évvel ezelőtti rekordot. Csütörtökön megdöntöttem, most meg péntek van, és az a helyzet, hogy öt nap, öt dal. A hétvégén pihenni fogok, feltöltődni. Az a szép, hogy lesz még egy hétfőm és egy keddem, amikor még mindig szabin leszek. Jó kérdés, hogy akkorra lesz-e agyam még, meg elég ötletem újabb dalokhoz. Most kicsit úgy érzem, hogy le kellene eresztenem. Kimenni a levegőre, mozogni, ilyenek.

Azt most már tudom, hogy az öt dalból melyik a kedvencem, de hogy melyik mennyit ér, arra akkor fogok ráérezni, ha már játszom őket pár hete. Úgy érzem, a hét elején szerethetőbb és kidolgozottabb dolgok születtek, a hét második felében meg talán érdekesebbek.

Ma nem ezek közül töltök fel számot, maradok a hozzávetőleges kronológiánál, és egy korábbi dal következik. Ebből (is) először az alap akkordmenet, és a pengetési stílus jött, erre kerestem odaillő szöveget. A folyamat olyan volt, mint egy kirakós játék: megvolt a fejemben a sztori, voltak különálló sorok nagyjából rímpárokba rendezve, de órákig harcoltam velük, mire a helyes sorrendbe kerültek.

Remény

Milyen jó érzés is az, hogy lemegyek az iroda kávézójába, és a kollégák arról kérdeznek, hogy mikor lesz újabb dal a blogon! Ez öt perce volt, úgyhogy gyorsan fel is töltöm ezt a számot. Egy teljesen alternatív dolog, ilyen még nem volt. Javaslom, hogy fülhallgatóval hallgassátok. A szövege itt-ott nehezen érthető, úgyhogy olvassátok hozzá a blog másik lapjáról a dalszöveget is! A számok onnan is elindíthatóak.

Nem biztos, hogy sok ilyen lesz, de ezt az effektes dolgot már végre ki akartam próbálni. Most a hangok előtérbe kerülnek a szöveggel szemben. Persze azért nem kompromisszumos a szöveg sem, és a téma is passzol a stílushoz. Mit gondoltok? Egyáltalán mennyire érthető, hogy miről szól a dal?

Képregény

Húgom, Noémi adta nekem életem egyik legjobb ajándékát. Egy novellás kötet volt egy teljesen ismeretlen szerzőtől. Valami könyvvásáron vette a sulijában leárazva. Annyit tudott, hogy én sok fantasy-t olvasok, hát biztos jó lesz. A borítóján egy neonkék csaj van, igazi Photoshop disaster. Neil Gaiman: Tükör és Füst – ez volt a könyv.

Ebben csupa olyan novellával találkoztam, ami teljesen összeférhetetlen volt a suliban tanultakkal. Talán egyedül a Bűn és Bűnhődés volt hozzá fogható, meg amiket magyarfakton kaptunk. A novellákat összességében egyetlen szóval lehetne jellemezni: beteg. Ezek beteg novellák voltak. De egyben lebilincselő novellák is. Azt éreztem rajtuk, hogy mind tabut feszeget, valami olyat, amiről korábban nem olvastam, de mégis első találkozásra ismerősek. Noémi nem is tudta, mit adott a kezembe…

Egészen konkrétan a kötet olvasása közben határoztam el, hogy írni fogok. Persze akkor én is novellákra, meg regényekre gondoltam. Ez még meg is valósulhat később, de maradjunk a jelennél – valahol a dalszövegek is innen jönnek, abból a hétfő délutáni elhatározásból, a Rottenbiller utca egyik sarkán egy kerítésen ülve, ezt a könyvet olvasva a színjátszó kör előtt.

Az sem kérdés, hogy ilyen példaképpel én is kifordított szövegeket fogok írni akár a bitón is a szexről kiabáló Joe-ról, vagy arról, hogy Fáskertiné hogyan disszidál a kis Piroskával Bécsbe. Persze lehet, hogy Neil Gaiman nélkül is beteg dolgokat írnék, de az is biztos, hogy a most feltöltött dal nélküle nem született volna meg.

Egészen konkrétan az Tükör és Füst egyik novellájából jött az ötlet Joe egyik legbetegebb dalához.

dalok közti szövegelés

Gyorsjelentés, meg köszönet nyilvánítások következnek.

Eltelt pár hónap, és a tegnapi nappal átlépett a blog az ezres kattintás számon. Plusz a Soundcloud account szerint eddig már 500 feletti a számok lejátszási száma. Letöltésből nem volt sok, de aki akarja a blogon is visszahallgathatja a dalokat. Köszönöm a figyelmet, meg a visszajelzéseket, amiket kapok ezerféle digitális meg személyes úton!

Jut eszembe, egy praktikus netes szolgáltatást azért bedobnék a köztudatba. Bár páran tuti használjátok. Google Reader - ez egy olyan felület, ahova belinkelhettek blogokat, és onnantól kezdve elég ide bejelentkezni, és azonnal látjátok a kezdő oldalon, hogy a tucatnyi kedvenc blogból melyiken van új bejegyzés, és ott azon nyomban el is olvashatjátok.

Kommentelőket még mindig keresek. Jöhet hideg-meleg, mindenféle véleményt szívesen olvasok. Ha valami nem tetszik, inkább írjad le, én a helyén kezelem. Szilvinek és Marcinak külön köszönöm, ők meg merik mondani azt is, ha valami ratyi. Ez tök jól van így! Köszönöm! Ebből tanulok, vagy egyáltalán megértem, hogy ti mit hogy láttok/hallotok.

Na most a fontos hírek: pár hét, és kifutok a már megírt számokból. Lehet leporolni a korbácsokat, hogy majd motiváljatok a dalírásra. A heti anyag tuti le fog csökkenni egy idő után, de azért próbálok majd belelendülni a dalszerzésbe. Ebben pl az is segít, ha küldtök nekem témákat, amik szerintetek aktuálisak, vagy izgalmasak. Úgy saccolom, hogy azért január végéig még lesz mit feltölteni. Talán februárra is marad. De aztán bajban leszek...

Meg még valami: lesz Fáskerti Piroskás album, a számok már ki vannak választva - részben olyanok, amik a blogon már fent vannak, és részben olyanok, amik még nem. Ezekhez amúgy zenész társakat keresek! Bárki jelentkezhet, akit érdekel a dolog. Én átküldöm az egygitáros felvételeket, és amelyik akinek megtetszik, le lehet csapni rá, és egyedivé lehet tenni, áthangszerelni, remixelni stb stb. Az album is letölthető lesz.

Nekem a Szerelem [B. Gábor]

Gábor barátomról tudni kell, hogy nem szívbajos. Beledugja a fejét az oroszlán szájába.

Egyik koncert után dumáltunk még hónapokkal ezelőtt. Én kérdeztem, hogy hogy tetszett neki az előadás, ő meg erre azzal a véleménnyel lepett meg, hogy bizony a szövegek lehetnének jobbak.

Na már most én azt tudom, hogy kezdő előadóként vannak itt még gyermek betegségek hangosítással, hangszereléssel, a hangszeres tudás is hagy maga után kívánnivalót, de úgy vagyok vele, hogy ha valamire, akkor a szövegekre azért büszke lehetek, azok jók. Van egy olyan merész, beképzelt gondolatom, hogy kifejezetten jók. Azért fogtam hozzá a zenéléshez vén fejemre, mert arra gondoltam, hogy ha a zene és szöveg kettősségéből az előbbit még csak átlagosan is csinálom, az utóbbiban tudok valami egyedit, eredetit.

Erre ő idevágja nekem, hogy a szövegek még hagynak kívánnivalót maguk után…

Na jó, mondom, ha szerinted nem jók a szövegek – itt már tompította, hogy nem az összes, csak itt-ott, meg hogy hallja a fejlődést – akkor tessék írni jobbat, és majd azt én jól megzenésítem. Bizonyítsd be, hogy tudsz jobbat! Mutasd meg, ha már jár a szád!

Gábor barátomról tudni kell, hogy nem szívbajos. Vigyorog rám, legyint, hogy jó, ha lenne ideje, akkor biztos írna is, és majd biztos fog is egyszer, és különben is inkább koccintsunk. Hát lehet rá haragudni?!

Aztán még később is beszélgettünk róla, hogy neki túl szabályosak az én szövegeim. Nem is szövegek, hanem túl szabályos sorhosszú versek, és néha úgy kellene dalszöveget írnom, hogy direkt különböző sorhosszúságokat használok. Majd meglátom, hogy úgy is működik.

Mondom neki, nincs is ritmusérzéked (erről mesélhetnék, mit művelt a cajonon, amit a segge alá dugtam*). De azért írjál csak, írjál ilyet.

Erre meglepett egyszer egy emaillel, amiben ennek a dalnak a fele volt megírva. Belekommenteztem, áthúztam pár sort, visszaküldtem. Erre pár napra rá küldte a következő, merészebb változatot. Azt, ami minimális változtatásokkal ennek a dalnak a szövegét adja.

Tehát – dobpergés, és ováció – következzen egy vendégművész, Gábor dala, amit éppen most szombaton zenésítettem meg. Teljesen friss, szinte még ropog.

* A cajon egy hangszer…