Ennek a dalnak őszintén szólva nincs sok mondanivalója. A
szöveg lendületből született egy délelőtt, és annyi volt csak a célom vele,
hogy végre kiírjak magamból egy sort, ami a mobilomban ragadt hónapokra, és
nagyon tetszett, de semmi szövegbe nem illett bele. Nem tudom, mi lesz a sorsa,
azt sem tudom, hogy nagyon szeretni fogjátok, vagy legyintetek. Én a gitáralap
miatt szeretem játszani, meg azért az egy sorért. Kitaláljátok, melyikre
gondolok?
Guys, I'm doing all new material tonight. I have twelve new songs about my mother's suicide and one about a snowman.
- Phoebe Buffay; Friends: S01E10
- Phoebe Buffay; Friends: S01E10
Sunday 24 February 2013
Nincs gáz
Egyszer játszottam magamban a Smoke on the Water alapját.
Erről azt kell tudni, hogy még nekem is megy, a gitár két középső húrján kell
lépegetni. Elsőosztályos sikerélmény bárkinek. Na, akkor gondoltam rá, hogy
valami hasonlót kellene írni, amit nagyon egyszerű lejátszani, nem is akkordok,
hanem valami annál is egyszerűbb, de hangulatos. Azon kezdtem gondolkodni, hogy
kell valami szabályszerű, amit egyszerű követni a gitáron. Keresgettem,
pengettem, és megtaláltam a harmadik bundot. Ha minden húrt csak itt fogunk le,
és hol így, hol teljesen szabadon engedve a gitárt, úgy pengetünk, akkor fura
terceket meg kvartokat kapunk, amik tök jól hangzanak. A dal alapját így
gyakorlatilag le lehet játszani érzésre, csak a harmadik bundot pengetve. Arra
kell figyelni, hogy kb melyik felén játszunk a gitárnak, azaz a magasabb vagy
mélyebb húrokon. Illetve a ritmusra kell még figyelni. De a bundokra nem! Na
egy ilyet akartam írni.
Friday 15 February 2013
Sárgaláz
Amikor ennek a dalnak az alapját megmutattam Gergőnek, az EK
gitárosának, hogy majd kezdjünk vele valamit, még egy teljesen más szám intrója
volt, és ő azt mondta, hogy végre valami nu-metalt is játszunk! Viszont az az
eredeti szám teljesen átalakult, és egy sokkal lassabb intrót kapott végül, és
a Tanmese lett belőle. Na, képzeljétek el a Tanmesét egy ilyen intróval! Talán
működik, de egészen más.
Viszont annyira tetszett ez a szám legelején hallható menet,
hogy valamihez fel akartam használni. Azon a bizonyos őszi szabi héten úgyis az
volt a projektem, hogy a lehető legtöbb kallódó, töredékes dolgot befejezzek,
lezárjak, erre is sor került.
A témát nem kellett nagyítóval keresni, akkortájt robbant ki
a doppingbotrány – Armstrong vallomása még váratott magára, de a sportvilág már
dörzsölte a tenyerét.
Akkor, még ősszel készült is egy felvétel a számról, ami
majdnem ilyen lett, de csak majdnem. Az énekkel bajlódtam rendesen, nem tudtam
elkapni a feszültséget. Márpedig ennél úgy érzem, félre kell tenni a prózai elbeszélő
éneket, és valami keményebbet, feszültebbet kell mutatni. Úgyhogy pár napja
nekiugrottam megint, és pár próbálkozás után ez lett belőle. Be kell valljam,
hogy nekem is szokatlan ez az énekhang. Főleg egy szem gitárral. De ez is egy
próba, aztán döntsétek el, hogy szerintetek működik-e, vagy sem. Vagy
működhet-e mondjuk egy teljes együttessel? Szerintem úgy jobb lenne.
Kimaradt a múlt hét, úgyhogy a hétvégén még számíthattok egy
újabb számra, pótlom a lemaradást…
Sunday 3 February 2013
Szilaj paripák
Ez majdnem egy alibi dal, de nem az. A zenei alapja ennél
egyszerűbb szinte nem is lehetne. Mondanám, hogy loptam, de ahhoz meg kellene
határozni, hogy honnan. Azt meg nem lehet, mert ez az akkord menet annyira
evidens, hogy ezeregyszer kitalálták, ha nem többször. Most én is
felhasználtam. Azért nem zavar nagyon… Ez egy stílusgyakorlat, vagy még inkább
stílus játék, amikor könnyen emészthető, ismert elemeket – akkordmenet,
szóhasználat, ének dallam – összepasszítok egy teljesen más mondandóval. A dal
western, a szavak is, képek, refrén vonala, minden erre erősít. Közben a
mondandó, az meg egészen konkrétan Magyarország elmúlt két éve. Joe dalok
között mondjuk ez a vonulat nem új.
Ki ismeri fel a sztorikat?
Egyébként ez úgy született, hogy valakitől visszakaptam,
hogy azok a legjobb dalaim, amikben a kis magyar valóságunkról énekelek,
amikhez mi tudunk kötődni saját élményekkel. Úgyhogy kerestem híreket, amik
tematizálták pár napra a bulvárt, és láss csodát, itt van ez a Hummer topik!
Wednesday 23 January 2013
Szerencsés délután; Vallomás
Double
Delux Edition! A múlt hét kimaradt, most viszont jöjjön kapásból két dal is,
hogy behozzam a lemaradást. Ezek egymás utáni napokon íródtak két kicsi kacsóm
által, a tavaly év végi szabi alatt. Ezek voltak a sorban az elsők.
Az a hét
volt mellesleg a dalszerzés netovábbja, már ami a tempót illeti. De így
sokadjára visszahallgatva és újra-újrajátszva a dalokat, szerintem nem ment a
minőség rovására. Van egy olyan érzésem, hogy a kis korlátaimat nem nagyon
feszegetem, de azokon belül eléggé hasonló minőségű dolgokat írkálok meg
pengetek össze. Hasonlóan nem túl komplex dalok néha egy-egy eredetibb ötlettel,
hasonló szövegek. A végeredmény hangulattól függően azért nagyon különböző, de
mégis kb ugyanaz a szint. Csak néha gyors és vidám, néha meg lassú és
visszafogott. Erről kellene valahogy tovább rugaszkodni.
Közben
azért arról még soha nem írtam, hogy mik adnak ötleteket, meg miket is
hallgatok, hogy szélesítsem a zenei látókörömet. Először is az aktuális kedvencek:
Tame Impala, Grizzly Bear, Ladyhawke.
Most, hogy
ezeket ide leírtam, rá kell jönnöm, hogy nagyon tetszenek, de semmi közük az én
zenémhez. Szóval ezek nem is igazán az ötleteket adják, hanem a megfelelő hangulatba
hoznak, hogy alkossak – valami teljesen mást.
Ha már a
közvetlen ötletadókról van szó, akkor a Velvet Underground-ot kell itt
említeni. Ez amúgy klisés, minden dalszerző kényszeresen a VU-t emlegeti, mert
az menő és egyben réteg zene, meg ha Bruce Springsteen-nek jó volt, akkor nekem
is jó lesz. Az az igazság, hogy csak két albumot ismerek igazán tőlük, és
egyetlen szám van, aminek annyira a hatása alá kerültem, hogy az adjon
közvetlenül ötletet az én egyik dalomhoz. Nem árulom el, melyik, nem akarok
egyszerre minden poént lelőni. Viszont ez lett belőle:
A másik meg
egy beszélgetésből jött, és egy klipp ötletből, amit talán nem kell leforgatni,
mert szar. De az a lényeg, hogy a dal is megszületett.
Saturday 12 January 2013
Tanmese
Megint egy dal Joe életéről. Ebben az epizódban csajozik,
egy jót eszik, és mellesleg megmenti a világot.
Kivételesen itt először a szöveg készült el. Aztán rá pár
hétre egy akkordmenet is. Ezt addig hallgattam, amíg rá nem jöttem, hogy egy
másik számból loptam, ami ráadásul témájában is emlékeztetett a Tanmesére.
Márpedig ha lopok, akkor azt tudatosan szeretem tenni, és nem így, véletlenül.
A szöveget mégsem törölhettem ki, minek is – azt nem loptam – de az akkordokat
elvetettem. Viszont annyira beleégtek a fejembe, hogy aztán már nagyon nehéz
volt bármi újat kitalálni helyette. Így teltek-múltak a hónapok, aztán
évszakok, és a Tanmese parkoló pályára került. A végén természetesen ez is úgy
oldódott meg, hogy egyszer kezembe került a szöveg, és már olyan régen
játszottam el utoljára, hogy nem is emlékeztem az (elvetett) akkordokra. Így
jöttek újak – leellenőriztem, nem ugyanazok – és ezt a dalt is kipipálhattam.
Énekelni ezt nem egyszerű. A dallam még csak-csak, de a tempó azért erős koncentrációt követel. Még ha ráadásul dinamikusan is akarom énekelni… éppen ezért felvenni sem volt könnyű, maradtak is benne hibák, de már elvesztettem a türelmem, ez van. Szerintem élvezhető.
Énekelni ezt nem egyszerű. A dallam még csak-csak, de a tempó azért erős koncentrációt követel. Még ha ráadásul dinamikusan is akarom énekelni… éppen ezért felvenni sem volt könnyű, maradtak is benne hibák, de már elvesztettem a türelmem, ez van. Szerintem élvezhető.
Saturday 5 January 2013
Dunyha bár
Ezzel a számmal is tartoztam
már egy ideje. Nem sikerült semmilyen kísérő hangszerrel egy rendes felvételt
se csinálnom, semmi jó szóló nem jött rá, mert ez a koncerten ül, amikor sokan
pörögnek rajta, és nem csak én itthon szombat reggel kócosan, gombszemekkel.
Úgyhogy ezennel lemondok az összetett, több hangszeres felvételről, és most
felrakom akkordozósan. Még ez áll a legközelebb a koncerthangulathoz.
A szöveg már nagyon régi,
vagyis az első változat. Még a legelső szövegek közül való valamikor akkortájt
írtam, amikor melót váltottam. Azóta eltelt pár év… közben összeállt az
együttes, ahol épp ilyen számra volt szükség, úgyhogy jött is Gergő, aki hozott
rá egy gitár alapot, én kibővítettem a szöveget, és így apránként összeállt a
produkció.
Subscribe to:
Posts (Atom)