Válság Meeting v2 és v3

Ma nem új szám érkezik, hanem egy pár héttel ezelőtti dal két újabb változata. Szilvia, mélyen tisztelt és ünnepelt első kommentelőnk, azzal keresett meg, hogy a Válság Meetinget máshogy kellene játszani, hogy átjöjjön az üzenet, meg az eredeti hangulat, ami még anno az első élő előadáson benne volt. Lassuljunk, és nagyobb átéléssel.

A komment a menedzsmentem által megmérettetett és érdemesnek találtatott. Úgyhogy tegnap éjszaka ezt próbáltam valahogy megfogni. A hangom nem volt valami pihent, meg ráadásul a szomszédokat sem akartam 23:00-kor még a vonyításommal zavarni, úgyhogy majd halljátok, majdnem suttogva énekelek. De ezzel együtt remélem, most sikerült elkapnom a hangulatot.

Hja, és a harmadik változat is itt van, kérés nélkül, pusztán a kísérlet kedvéért. Ez nem ugyanaz, érdemes meghallgatni, és lehet szavazni, melyik tetszik jobban. (Nekem amúgy a kettő közül az első.)

Itt az első (ami valójában a második)...



...és a második (ami a harmadik) változat:

Mi lesz

A túlórák bűvölete… amikor valaki annyira hipnotizálva van a felelősség által, hogy nem tud elszakadni a monitortól. Ül este (éjszaka) az íróasztalnál, levelezni próbál az otthon filmező/pelenkázó kollégákkal, azok meg meglepő módon nem válaszolnak az emailekre. Néha még a telefont sem veszik fel. Ezen a szorgos munkaerő megsértődik, és mindent egyedül akar megoldani.

Na, ez nem én vagyok. Én időben hazamegyek (általában…) Viszont az kikerülhetetlen, hogy ezeknek a szenvedő kollégáknak ne lássam a nyúzott arcát nap mint nap, és ne érezzek együtt velük. Mert én egy empatikus dalnok vagyok, ha még nem tudnátok.

Itt következő hamiskás dalom megszólítottjai tehát ezek a túlórázó nők. Mert persze a témától függetlenül ez a dal Fáskerti Piroskáról szól, Joe sosem túlórázna.

Szerzői figyelmeztetés: Ha épp jó kedved van, élvezed a pillanatot, de ezen feltétlenül változtatni akarsz, mert a depresszió sokkal vagányabb, akkor hallgasd meg a dalt. Ha szeretnél jókedvű maradni, akkor lapozz a régebbi dalok felé.

Aluljáró

Van nekem egy személyiségi jogok miatt néven nem nevezett nagyon kedves billentyűs barátom, akivel együttest akartunk alapítani. Fiatalok voltunk, bohók, igazi romantikus irodisták. Megegyeztünk, hogy találkozunk péntekenként és összezenélünk. Az összezenélés három dolgot jelentett:

• Kerestünk olyan számokat, amiket mindketten ismerünk, és ezeket addig játszottunk, amíg valamelyikünk el nem rontotta.
• Megpróbáltunk saját számokat összerakni a pofátlanul okos Yamaha szintije egyik alapjára általa kitalált akkordmenetekre. Többnyire bossa novára zúztunk.
• Lelkesen kóstolgattuk az ágyaspálesz készletét.

Egy csütörtök este azon kaptam magam, hogy már megnéztem az aznap esti Simpsons családot a tévében, de jajj, még neki kellene fogni dalszöveget írni a következő napra, az összezenélésre. Mivel kellőképpen kivoltam az aznapi monitorbámulástól, a hosszú verssorokból kispóroltam a nem rímelő részeket, és megpróbáltam a rímpárokra szorítkozni. Úgyis az a lényeg, nem? Az eredmény egy szerepvers lett, címe: Aluljáró.

Az elsőszámú gruppim (ez nem egy egzotikus madárfaj) szerint nem passzol a lelkületemhez, vagyis nem hiteles az én számból. Egyet kell, hogy értsek vele, de ha olyan jó ezt énekelni…

(Az itt letölthető szám nem az, amit anno ketten felvettünk, az eredetit még tartogatom, hátha híres leszek, és sok pénzért el tudjuk adni egy exkluzív ritkaságokat bemutató albumon billentyűsömmel közösen, hogy az állami alkalmazott státusza ellenére egy kis pénzt is kereshessen. Az akkordokat határozottan nem én írtam, övé a kredit.)

Kocsma Udvarán

Vannak azok a bizonyos nehéz napok, amikor csak ülsz magad mellett az ágy szélén, és nézed, ahogy a másik ott melletted dalszöveget akar írni, de te csak aludni akarsz. Vagy sorozatot nézni. Ilyenkor születnek olyan dalok, mint a Tavalyi nyár (később feltöltöm). Vagy egyáltalán nem születnek dalok.

Meg vannak azok a napok, amikor jön egy pofon valahonnan az égből, hogy „Ébredj és küzdj!”, múzsa is akad (anyám aszonta, ha nincs ötletem, írjak egy dalt egy cowboyról), és a nap végére van egy kész dalod, ami akkor ott a kedvenced lesz, mindörökké, egészen a következő dal születéséig. Így született Joe első három balladája, és ezek közül is az első a Kocsma Udvarán.

Ennek a stílusa nekem megfejthetetlen. Néha ilyen nyugodtan énekelem, néha erővel, néha tempósabban, energikusabban. Az a vicc, hogy mindenkinek máshogy tetszik. Szerintem, amíg valami albumra nem kerül rá, addig a koncerteken is hol így, hol úgy fog szólni.

Tábortűz mellé, alufóliában sült krumplihoz ajánlom.

Válság Meeting

Az egyik első dalom akkord menete nem is a sajátom, mégis ez a dal a szívem csücske. Amikor először felmerült bennem, hogy talán nem csak egy-egy számot kellene írni poénból, hanem rá lehetne feküdni egy témára, ezen eléggé hosszan töprengtem. Mindenféle eredeti ötlet az eszembe jutott, de végül a legkézenfekvőbb megoldást választottam: feküdjünk rá egy csajra. De nem akármelyikre. Egy olyan történetet kerestem, amit már valaki elkezdett írni korábban, de nyitva hagyta nekem.

Ez a történet eleje:

http://www.youtube.com/watch?v=O7HjzEZVKnE

A Válság meeting pedig a történetünk egyik epizódja pár évtizeddel később. Vagyis ez a szám indította el Fáskerti Piroskát a nemlétből a virtuális lét felé.

Természetesen ez a dal számtalan kérdést felvet, amire rá lehet azon nyomban ugrani, lehet felháborodni, védekezni, megmondani, stb. Ilyen témák pl:

-          Nincs saját ötleted, el kell lopni másét?

-          Még egy saját akkordmenetet sem tudsz megírni?

-          Az eredeti jó, ez meg gagyi. Akkor minek kell terjeszteni?

-          Nem is vagy olyan jóképű, mint Cseh Tamás!

Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a barátnőm és az anyukám is azt mondja, hogy sokkal jobbképű vagyok…

Bögredal

Az első dal Fáskerti Piroskáról, emberek! Időrendben ugyan a második, de a Válság Meetinget, ami először megszületett, azt még nem vettem fel feltölthető minőségben. Hamarosan az is itt lesz.

Piroska ekkor még nem tudta, de másik kedvenc főhősöm, Joe ellenpontjává vált. A Bögredalban éppen ő énekel az én hangomon. Trükkös, ugye? Ebben az epizódban Piroska életének azt a szakaszát ismerhetitek meg, amikor elkezdett dolgozni az első multijánál. Karriert akart, és erre kapott egy rosszul szervezett vizesblokkot. A történet sokunknak ismerős lehet.

Amikor először játszottam a számot, és elkészítettem az első zajos felvételt, akkor az volt az érzésem, hogy ez egy lassú, szomorkás szám. Aztán egy-két koncerten is eljátszottam, és már kezdem egyre inkább azt érezni, hogy nem is olyan lassú. Ami jó, mert könnyebben fogyasztható a koncerteken is.

Még egy funny fact: a szám fő témája a klasszikus four-chord. Erre a szám születése után két évvel jöttem rá. Nnna mindegy, azért valahol ez is eredeti, és ez is az enyém…

egy bejegyzés, két dal

Mi legyen előbb? Szöveg, vagy akkordmenet?

Amikor már nem voltam tök béna a gitárral, akkor elkezdtem összefűzni akkordokat. (Vannak, akik szerint még ma is tök béna vagyok a gitárral, de azok csak irigyek.) Addig-addig próbálkoztam, hogy azon kaptam magam: van nekem két-három olyan összefüggő akkordmenetem, amire baró lenne valami szöveget is illeszteni. És itt kezdődtek a gondok. Rájöttem pár személyes törvényszerűségre:

-          Ha már késznek tűnik egy akkordmenet, jó lenne arra hangulatában passzoló szöveget írni. Ez viszont nem egyszerű.

-          Ha mégis sikerül, akkor a dal jó eséllyel sokkal jobb lesz, mint azok, amiknél előbb a szöveg született meg, és csak utána valami hozzá nem passzoló akkordmenet.

-          Ha megvan az akkordmenet, akkor a szövegírásról túl könnyen elvonja a figyelmemet a kíséret újra-újrajátszása. Ami szép és jó, de nem túl produktív. Csak ülök, és pengetem újra és újra és újra és újra… a lakótársam biztosan megunta, hogy a falra mászik miattam, ezért kezdett helyette barlangászni.

-          A fentiek miatt, ha kész egy akkordmenet, és szöveget akarok írni rá, egy napig tuti nem fogom kidugni a szobából az orrom.

-          A nap végére pedig nagyon éhes leszek.

Mindezekkel együtt egyik nap azon kaptam magam, hogy van két bájos akkordmenetem, amivel nem tudok mit kezdeni. Arra futotta az erőmből, hogy az egyikre írjak egy szöveget. Ennek a számnak a címe Kedvesem.

 

Pár napot rágódtam a másik akkordmeneten, és ha lehet, még jobban tetszett, mint a korábbi. De szöveget csak nem tudtam rá írni. Baljóslatú volt a dallam, egyszerre pozitív, és közben tragikus, engem meg a fene evett, hogy nem találok rá témát sem.

Ekkor történt a csoda, és eljött a megoldás. Egy Radnóti kötetet kaptam kézbe inspirációs célzattal, és ebben találtam meg az egyik ismertebb versét, ami teljesen passzolt az akkordokra. Nem akartam én teljes verset lenyúlni, de mégis megtörtént. Viszont rájöttem, hogy ezt nem is lopásnak hívják, hanem megzenésítésnek. Jó, mi?

Persze már amikor először eljátszottam a Két Karodbant, akkor éreztem, hogy a két dal szövege eléggé összecseng, ha a kifutása más is lesz végül. Vannak egyező kifejezések, csattanó, meg minden. A ti belátásotokra bízom, hogy vajon elhiszitek-e, hogy tényleg előbb született a Kedvesem, minthogy Radnóti versére ráakadtam volna. Én mindenesetre ezt mondom.